Kinek ne dobbanna meg hazafias szíve, ha magyar nevet lát egy hollywoodi szuperprodukció stáblistáján? S ne lehetne-e fokozni ezt az érzést azzal, hogy az illető maga rendezte a filmet? Nos, akinek a madárcsicsergés és a napsütés nem okoz önmagában is heves szívdobogást, az most megfejelheti az élményt Antal Nimród új akciófilmjével, mert minden jóban van valami magyar.
Antal Nimród ment, látott, és győzött; ha nem is az évszázad legjobb akciómoziját hozta össze, de legalább megmutatta, hogy ilyenre is képes. S nem mellesleg ránk is kacsint olykor a vászon mögül jelezve; ez csak vicc, de tud ő, ha akar...
Pandúrból rabló
Gazdasági válság van, mese nincs: Ty hiába járta meg alaposan kiképzett katonaként Irak (s saját lelkének) legmélyebb bugyrait, szülei halála után mégis azon kapja magát, hogy egy poros kisvárosban ül egy szem öccsével, s a lehető legtöbb műszakban húzza az igát egy biztonsági cég pénzszállító autójában. Nyilván ez is egy tisztes, becsületre méltó állás, de azért amikor végignéz pocakosodó sörszagú munkatársain, vagy a csekkeket tologatja otthon a konyhaasztalon, akkor azért rémlik neki valami, hogy nem egészen így képzelte a felnőttlétet. Az ilyenkor kötelező utolsó csepp sem hiányzik a pohárból: feltűnik a gyámügy mondván ők azért mégiscsak jobban gondját viselnék a kissrácnak, mint az anyagi gondok miatt éjjel-nappal robotoló báty...S teljesen véletlenül ugyanekkor egy ajánlatot is kap: másnap több mint negyvenmillió dollárt fognak szállítani, ez pedig sokakat megkísért.
Böcsületes katonaember nem korrupt (bár a közelmúlt hírei ezt cáfolni látszanak),de nagy úr a jelzálog: hosszas rágódás után Ty is csatlakozik társaihoz, feltéve, ha senkinek nem esik bántódása. Meg is lepődik hamar, amikor egy hulla fekszik a raktár közepén, ő meg a páncélozott autóban körömrágva várja, hogy társai kifeszegessék az ajtókat, és "harc közben életét vesztette" cimkét varrhassanak a nyakába, ugyanis cseppnyit zavarja őket állandó akadékoskodása. E cél érdekében akár saját halottjuknak is szívesen tekintenék, még ha ehhez puszta kézzel is kell megölni. Az idő ketyeg, az idegek morzsolódnak.
Jó mulatság, férfimunka
A Szállítmány voltaképpen nem más, mint "tisztességes iparosmunka": adott egy B-kategóriás forgatókönyv, meg egy rendező, aki mindebből filmet csinál. Főszerepben a kötelező fekete jófiú, aki egyszemélyes felmentő seregként megoldja a problémát, megmenti a haza becsületét, s eközben még a haja sem kócolódik össze (bár jelen esetben valóban nincs minek kócolódnia, azért a hasonlatot értik ugye). Van még ellen szép számmal: mindazok, akik ebbe az erkölcsi dilemmába - lopni vagy nem lopni? - belerángatták hősünket, a dilemma pedig mint a lavina, úgy terebélyesedik. Poénokat a legnagyobb akarattal sem lehetne lelőni sem itt, sem más cikkekben, ugyanis nincsenek. Ez az a film, ahol nem fogunk váratlan fordulatokba botlani, oly tisztán látható az ötödik percben a nyolcvanadik, mintha csak kristálygömbben figyelnénk. S ha a főszereplő egy kicsit figyelmesebben nézte volna az eseményeket, maga is rájöhetett volna: hősködésre semmi szükség. A gyakorlatlan pénzrablók ugyanis annyi kérdést hagytak nyitva már a tervezőasztalon, hogy emberhalál nélkül is elkapták volna őket a szökés tizedik percében. Ezért (is) nehéz a kényelmesen süppedős mozifotelekben együtt érezni vele.
Antal Nimród tehetségét dicséri, hogy ennek ellenére sikerült némi stílt vinnie az alkotásba - s ezáltal alkotássá emelni az iparosmunkát; ha Hollywood továbbra is biztosítja számára a lehetőséget, cseppet sem kizárt, hogy nagy legenda megszületésének lehetünk tanúi. Kézjegye mindenhol ott van: a jellegzetes "egy cselekmény egy tér" koncepciójától kezdve az olyan (fentebb már említett ) kikacsintásokig, mint a Kontroll baglyának, a visszatérő eligazításoknak, vagy a büfé kiemelt szerepének refrénszerű megjelene. Ettől pedig a tucat-akciófilm, melyhez hasonlót a kilencvenes években tonnaszám ontottak magukból a filmgyárak, egyéni hangulatú sajátos szerzői filmmé lett.
Bár első látásra az egész nem más, mint másfél órányi klisé, érdemes egy más szemüvegen keresztül szemlélni, hiszen ki tudja, nem egy új korszak születésének vagyunk-e szemtanúi.
Stiller továbbra is trendkívüli akar lenni A korábbi sanda híresztelésekkel ellentétben nem halt meg a Zoolander 2 projekt.
Mr. Bean üvegházba költözik Teljesülhet Rowan Atkinson álma: Miután meggyőzte az ipsdeni (South Oxfordshire megye) városatyákat, felépülhet új háza.
Robert Downey Jr. csinál kedvet a szuperhősökhöz Hiába a pénz és a hírnév, sok hollywoodi sztár nem fogadja el a felkínált szerepet, ha képregény-adaptációról van szó.
De Niro étterem nyílt Új-Zélandon De Niro Ristorante - így hívják a legújabb olasz éttermet az új-zélandi Auckland Cityben.
LEGÚJABB KRITIKÁK
Szellemíró 2010-09-02 megtekintések száma: 31, szerző:
A Grönholm-módszer/A módszer 2010-09-01 megtekintések száma: 33, szerző: Papp Máté (Mattheus)
The Expendables 2010-09-01 megtekintések száma: 92, szerző: Papp Máté (Mattheus)
Eredet 2010-08-26 megtekintések száma: 104, szerző:
AJÁNLOTT ELŐZETESEK
It's Kind of a Funny Story 2010-09-06 megtekintések száma: 5
Eltemetve 2010-09-02 megtekintések száma: 46
Terhes társaság 2010-09-02 megtekintések száma: 29
Az Őrzők legendája 2010-08-30 megtekintések száma: 58
ül egy szem öccsével, s a lehető legtöbb műszakban húzza az igát egy biztonsági cég pénzszállító autójában. Nyilván ez is egy tisztes, becsületre méltó állás, de azért amikor végignéz pocakosodó sörszagú munkatársain, vagy a csekkeket tologatja otthon a konyhaasztalon, akkor azért rémlik neki valami, hogy nem egészen így képzelte a felnőttlétet. Az ilyenkor kötelező utolsó csepp sem hiányzik a pohárból: feltűnik a gyámügy mondván ők azért mégiscsak jobban gondját viselnék a kissrácnak, mint az anyagi gondok miatt éjjel-nappal robotoló báty...S teljesen véletlenül ugyanekkor egy ajánlatot is kap: másnap több mint negyvenmillió dollárt fognak szállítani, ez pedig sokakat megkísért.
, meg egy rendező, aki mindebből filmet csinál. Főszerepben a kötelező fekete jófiú, aki egyszemélyes felmentő seregként megoldja a problémát, megmenti a haza becsületét, s eközben még a haja sem kócolódik össze (bár jelen esetben valóban nincs minek kócolódnia, azért a hasonlatot értik ugye). Van még ellen szép számmal: mindazok, akik ebbe az erkölcsi dilemmába - lopni vagy nem lopni? - belerángatták hősünket, a dilemma pedig mint a lavina, úgy terebélyesedik. Poénokat a legnagyobb akarattal sem lehetne lelőni sem itt, sem más cikkekben, ugyanis nincsenek. Ez az a film, ahol nem fogunk váratlan fordulatokba botlani, oly tisztán látható az ötödik percben a nyolcvanadik, mintha csak kristálygömbben figyelnénk. S ha a főszereplő egy kicsit figyelmesebben nézte volna az eseményeket, maga is rájöhetett volna: hősködésre semmi szükség. A gyakorlatlan pénzrablók ugyanis annyi kérdést hagytak nyitva már a tervezőasztalon, hogy emberhalál nélkül is elkapták volna őket a szökés tizedik percében. Ezért (is) nehéz a kényelmesen süppedős mozifotelekben együtt érezni vele.
